Bemutatkozás
1954. június 9-én születtem. 1972-ben érettségiztem a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Műbútorasztalos, majd kőfaragó lettem. 1980-ban diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Mesterem Szabó Iván volt. 1980-82 között művészképzős voltam ugyanott, Somogyi József növendékeként.
A magyarországi és az erdélyi magyarságtól földrajzilag is távol eső, majd asszimilációs román politikai törekvések miatt 1970 és 1989 között szinte megközelíthetetlen moldvai csángó-magyarsággal 1977-ben találkoztam. Azóta járok fényképezni, néprajzi gyűjtést végezni Moldvába. Több tízezernyi fényképfelvételt készítettem a legnagyobb illegalitásban – majd 1990-től már szabadabban. Filmeztem és magnetofonra vettem a pusztuló, középkori magyar nyelvi emlékeket, szokásokat. Bábaasszonyokkal barátkoztam össze az évek során. Rendszeres jelenlétem, őszinte érdeklődésem feloldotta a félelem légkörét. Sok faluban nincs már magyar szó, elmerült azóta Gutinázs, Jugán, Ploszkucény és Bargován – de megőrzött szavaik idézik egykori lakóik szellemét.
1979-től haláláig tanítványa voltam dr. Domokos Pál Péternek. 1999-ben lakóháza falára bronz domborművet készítettem, majd amikor a Sopron utcai Általános Iskola felvette Domokos Pál Péter nevét, oda is készítettem domborművet.
Ezen kívül több köztéri munkám valósult meg: Karácsony Sándor svéd gránitból faragott síremléke (1985, Budapest), Petrás Ince János reliefje Egerben, a Hittudományi Főiskolán (2003). Csákváron 2010-ben Trianon-emlékművet, majd 2011-ben 1956-os emlékművet készítettem. 2012-ben Halásztelekre készítettem Petőfi Sándor mellszobrát. Hat emlékművet készítettem Moldvába, a csángó falvakba, hogy legyenek a falvakban közösségi emlékhelyek. (Pusztina Szent István szobor, 2004. Magyarfalu, Szent István kereszt, 2006. 2008-ban Álmos fejedelem mellszobrát faragtam meg a Szeret-Klézse Alapítvány székházába. 2013-ban Petrás Incze János népdalgyűjtő és mártír pap emlékszobrát állítottam fel a klézsei templom udvarán a jászvásári püspökség jóváhagyásával. 2014-ben Gyergyina János, Lészped utolsó magyar papjának portrészobrát készítettem el Forrófalván, a szobor a könyvtár előtt áll. Végül 2018-ban készült el Petrus Neumann portrészobra, mely Bogdánfalván van.
Magyarfaluban a 2002/2003-as tanévben újraindítottam az ötven éve szünetelő magyartanítást, akkori munkámról később könyvet készítettem. Szitás, Bahána, Újfalu és Forrófalva gyerekeinek szerveztem helyszíni nyári táborokat 2011 és 2015 között. Népdalokat, körjátékokat, imákat tanítottam vissza, Szent László legendákat és a pozsonyi csatát játszattam el a gyerekekkel, majd táborzárásként mindezt be is mutattuk az érdeklődő szülőknek, rokonságnak. Fontos célom a száműzött magyar nyelv közösségi szintre emelése. Pedagógiai célkitűzésem az élményközpontú, játékos tanítás.
Hat fotóalbumomat adták ki (egyet Japánban) a moldvai csángókról. Erről a világról írtam egy dokumentum regényt, és novellákat, kisregényeket (2012 Moldvai kerékpár, 2013 Moldvai repülés). 2016-ban jelent meg mintegy 85 magnetofonkazettányi anyag átírásával moldvai gyűjtőmunkám összegző kiadványa „A megkötött idő”. A kötet negyvenévnyi moldvai néprajzi gyűjtésem anyagát tartalmazza. Ráolvasások, archaikus imák, varázslások, gyógyítások, népmesék és eredettörténetek 660 oldalon. A könyv különlegességét a huszonöt Bákó és Aknavásár körüli falu emléke mellett, a legarchaikusabb öt északi csángó település megmentett folklór anyaga adja, amit utolsóként gyűjthettem össze.
Van még kilencvenórányi HI-8 mm-es videofilm anyagom, ami anyagi és technikai okok miatt eddig még feldolgozatlan, ez további feladataimhoz tartozik.
Díjak, kitüntetések
-
1989-ben minisztériumi nívódíjat kaptam a Moldvai csángó magyarok kötetemért.
-
2012-ben munkásságomért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kaptam.
-
2019-ben Petrás Incze János díjat kaptam.
-
2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíját kaptam.
